Tánc és mozgás gyerekeknek

Gyermektánc órák nagycsoportos óvodásoknak, tánciskola kisiskolásoknak és junioroknak

Az órákon a standard és latin-amerikai táncok (Angol keringő, Tangó, Bécsi keringő, Slow fox, Foxtrott, Cha-cha-cha, Samba, Rumba, Jive) alapjaival ismerkedhetnek meg a gyermekek.

Bővebb információ:

artango.anita@gmail.com, +36-20-201-5318

„A tánc megkönnyíti a beilleszkedést, ön- és társismerettel, önbizalommal ajándékoz meg minket, illetve feltérképezhetjük vele pszichikai határainkat.”  A gyerekek a mozgás során szinte bármit képesek kifejezni. Megjeleníthetik a dühöt, a szomorúságot, a félelmet, az örömet, a szeretetet, a nyugtalanságot, a kirekesztettség érzését, azaz bármit, amit naponta élnek, tapasztalnak.  A foglalkozásokon az improvizáción van a hangsúly, nem a külső szempontra épülő koreográfiákon. A dramatikus táncos alkotójátékok fejlesztik a résztevők önismeretét, emberismeretét, önazonosságát, empátiás- valamint helyzetfelismerő és döntési képességét. Önálló gondolkodásra, az önkifejezéshez és alkotáshoz szükséges bátorságra biztatják a csoporttagokat. Értékké válik számukra a könnyed és kifejező mozgás. A testbeszéd értelmezése és tudatos használata mindennapi életük részévé válhat, ezáltal könnyebben boldogulnak majd a társas kapcsolatokban és a különböző élethelyzetekben. A kapcsolatteremtő-, bizalomjátékok, érzékszervet finomító és koncentrációs, valamint az improvizációs játékok legfontosabb célja az, hogy oldja a nyilvánosságtól, szerepléstől (feleléstől) való félelmet, hogy megérezzék a folyamatokban való aktív részvétel mindig sikeresebb, mint a passzivitás. A közös játékok során számukra észrevétlenül fejlődnek készségeik, képességeik, és érzelmi intelligenciájuk.

Bővebb információ: artango.anita@gmail.com, +36-20-201-5318

„ A mai kor táncosának ismernie kell a testét ahhoz, hogy sokoldalú, sikeres előadóművésszé váljon”, de nemcsak a test, hanem az önismeret, az önérzékelés és a partner ismerte is fontos. A foglakozások alapjait az improvizációs gyakorlatok adják, a táncosok formai kötöttségek, elvárások nélkül mozoghatnak. Nincsenek jó vagy rossz mozdulatok, csak felfedezés, fejlődés az önismeret, testismeret terén. „ Az improvizációs feladatok képesek megnövelni figyelmünket a térre, társainkra és a test egészére.” (Kaprinyák Renáta)

Az improvizáció alapja az önismeret, a test-tudatosság, a bizalom, a figyelem, a szem- és testkontaktus megteremtése és annak megtartásának képessége. Az egyik legfontosabb cél az, hogy a nézők ne csak a pontosan végrehajtott gyönyörű lépéseket lássák, hanem érezzék, ahogy a táncosok megélik, átélik a koreográfiát, hogy az öröm, amit a tánc ad a táncosoknak, átragadjon mindenkire, aki nézi őket. A zenei improvizációk során a résztvevőknek lehetősége van arra, hogy a zene által bennük keltett érzéseket szabadon megmutassák.  Az ön- és társismeretet támogató gyakorlatokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz, és jobban megismerhetjük önmagunkat is. A lazító, bizalomfejlesztő és koncentrációs gyakorlatok segítenek abban, hogy a táncos teljes lényével, valójával legyen ott a színpadon. Ezeket az órákat középfokú oktatásban résztvevő táncosoknak ajánlom (műfajtól függetlenül).

Az első 6 életévben szerzett mozgásos tapasztalatok az egész későbbi élet szempontjából alapvetően meghatározóak.
A dinamikus szenzoros integrációs terápia (régi nevén Ayres-terápia) elsődleges célja az, hogy elősegítse az idegrendszer érését, a mozgásos és érzékszervi rendszer integrációját, az érzelmek és az egész személyiség harmonikus fejlődését.
A foglalkozásokon nem előre meghatározott feladatsorok gyakorlása történik, hanem változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyermek számára örömet okozó játéktevékenység. Eszközei emlékeztetnek a játszóterek, cirkuszok világára: óriáslabdák, guruló hengerek, kötéllétrák, függőhálók, forgó és egyensúlyozó tányérok, deszkák, hinták, valamint rongyok, papírdobozok, kefék és szivacsok, tehát csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és a tapintásos érzékelés számára nyújt ingereket.

Ez a két érzékelési terület az idegrendszer két legkorábban érő, legősibbnek nevezhető modalitása, amelyek hibátlan működése sokféle magasabb rendűnek tartott emberi viselkedés optimális alakulásában elengedhetetlen feltétel.

A DSZIT-terápia segítséget nyújt abban az esetben, ha egy gyerek az átlagtól kissé eltérően fejlődik, éretlen, bizonyos területeken érzékeny vagy nem kellő mértékben differenciált az idegrendszere.